Hírek

Nem véletlen, hogy egy profi hőszivattyú ára igen magas. A hozzá tartozó hűtési- fűtési rendszer kiépítése pedig szakszerűséget, terveket kíván meg. Az olcsó berendezés, egy összetákolt rendszerrel, egyenes út az összeomláshoz. Pedig a forgalmazó, hirdetéseiben, reklámjaiban, honlapján nem ezt ígéri. Megtakarítást, profizmust, egyszerűséget, olyan rendszert, amit saját maga is összeállíthat bárki, szakértelem nélkül, telefonos segítséggel.

Dicsérő szavakban nincs hiány a távol-keleti hőszivattyúkat forgalmazó cég honlapján. Ezek szerint rendkívül profi céggel állunk szemben, amelynek munkatársai szívvel-lélekkel dolgoznak, és a legapróbb részletekig is odafigyelnek a munkájukra. Egy igazi profi csapat tagjai, akik nagyon jó árakon is dolgoznak! Ügyfélközpontú hozzáállásuk messze kiemelkedő. Egy élmény velük dolgozni! Mindezekből az állításokból a laikus érdeklődő azt szűrheti le, hogy értik a dolgukat, és az áraik sem szálltak el. Sőt, szakember sem kell a telepítéshez, saját magam megcsinálhatom, így további kiadásokat spórolhatok meg. A garancia feltétele azonban a szakember végezte üzembe helyezés! – Azt majd megoldjuk valahogy – gondolhatja tovább a laikus érdeklődő. Lesz segítség telefonon, néhány méter cső, radiátorok, szelepek stb., és kész is az egész, a fő, hogy valahogy működjön, olcsó legyen és még a rezsiköltség is az egyharmada lesz.

Nos, ez a fajta hozzáállás szinte egyenes út a vitákhoz, és jelen esetben a bírósághoz. A szakembert, a tervezőt, a szerelőt, a minőséget nem lehet megspórolni, mindezek hiányában viszont ne csodálkozzunk, ha a végeredmény egy nem működő katasztrófa.

A laikus tanácsadó

Vidéki város családi házába építettek be egy 18 kW névleges teljesítményű, kompakt rendszerű hőszivattyút, ami soha egy percet sem működött.

A tulajdonos építtető perli a forgalmazót, hogy nem volt megfelelő a berendezés, amit eladott neki, a forgalmazó szerint pedig a beruházó a felelős, aki házilag, szakszerűtlenül építette be a hőszivattyút (az ő javaslata alapján!), és a rossz kivitelezésnek köszönhetően működésképtelen a rendszer.

Az építtető a forgalmazó honlapján tájékozódott, itt bukkant rá egy nagyon olcsó (kb. harmada annak, amibe egy márkás hőszivattyú kerül), egyszerű ON/OFF rendszerű, teljesítményében nem szabályozható készülékre. Az ilyen forgalmazók képesek megtalálni azt a piaci szegmenst, amelyben ez a termék eladható. Elsősorban az olcsó, de jó megoldást keresik a kevésbé tehetősek, tudják, hogy a hőszivattyú a jövő, és a silány minőségű hőszivattyú akár olcsóbb is lehet, mint egy kondenzációs kazán a beépítéssel, kéménnyel együtt.

A félrevezetést tetézi, hogy a kereskedő egyenesen ajánlja az „ezermester vénájú” vásárlóknak a házi telepítést. A beruházó valóban rendelkezett a fent említett képességekkel, mondván, a saját háza jelentős részét is ő építette.

Mivel a hőszivattyú kompakt, csak a vízkiállásokkal kell összekötni a berendezést, a kivitelezést mondhatnánk egyszerűnek, főleg, ha a kereskedő szakmai tanácsokat is ígér egy esetleges elakadás esetén.

Mivel azonban utóbbi székhelye és a telepítés helyszíne között több mint 150 km távolság van, ezért csak a telefonos segítség volt kivitelezhető. Vajon milyen instrukciót tud adni úgy egy kereskedő, aki nem épületgépész- mérnök, ha rá sem lát az ingatlanra? Valószínűleg nem sokat, mert honnan tudja bárki a megfelelő számítások elvégzése nélkül, hogy mekkora radiátorra, csőátmérőre, szivattyúra, tágulási tartályra, szerelvényekre van szükség? Ezeket az eszközöket pontosan hová is kell beszerelni? A honlapon a házilag hőszivattyús rendszert építő találkozhat ugyan egy sematikus kapcsolási rajzzal, amin azonban nincsenek méretezési adatok, értékek.

A hőszükséglet ökölszabálya

Már a hőszivattyú nagyságának kiválasztását is egy egyszerű adatlap kitöltéséből javasolta a készülék forgalmazója. Nyilvánvalóan egy épület hőigényének meghatározásához tervezői szakértelem és tervezői jogosítvány kell.

A mérnök kiszámolja a falakon, nyílászárókon, födémen történő hőveszteséget, aminek értéke függ a szerkezetek rétegrendjétől, a szigetelőanyagok vastagságától. Ilyenkor a mérnök a filtrációból adódó hőveszteséget is figyelembe veszi. A gépészmérnök hallgatók fél évig tanulják az egyetemen a hőszükséglet-számítást! Egy egyszerű adatlap kitöltésével nem lesz szakszerű a gép teljesítményének meghatározása. Mindezen ismeretek és jogosultság hiányában javasolta a forgalmazó a 18 kW teljesítményű hőszivattyút, ami a több évtizedes szakmában eltöltött gyakorlati tapasztalatai alapján határozott meg. Mentségére legyen mondva, éppen eltalálta a berendezés nagyságát, ami a családi lakóház kifűtésére elegendő is volt.

Akár működhetne is

A hőszivattyú az első perctől kezdve nem működik, a lakást villanykazánnal fűtik jelenleg, így nagyon magas lett a villanyszámlája az ingatlannak. A hőszivattyú forgalmazója harmadannyi villanyszámlát ígért, így a lakók perlik a 2⁄3 rész villamosenergia-költséget is a forgalmazón. Felvetődik ugyanakkor egy másik félreértés is, amelyet a forgalmazó nem tisztázott, de nem is köteles, mert a szakembereknek a műszaki információkat tudni kell a helyén kezelni. Európai uniós szabályozás rögzíti, hogy a levegő/víz rendszerű hőszivattyúk teljesítményét +7°C külső levegő és +35°C fűtővíz hőmérséklet mellett kell a gyártóknak megadniuk. Ilyen körülmények mellett adják meg a jósági hatásfokot vagy más néven hatékonysági mutatót, a készülékük COP értékét.

Ez az érték azt mutatja, hogy a készülék 1 kW felvett elektromos áram segítségével, mekkora energiatermelésre, hőteljesítmény leadására képes. Levegő-víz hőszivattyúk átlag 3,5-4-es COP értékkel működnek. Azaz 1 kW felvett villamos energia segítségével 3,5-4 kW energiát képesek megtermelni.

Könnyen belátható, hogy +7°C-nál hűvösebb levegőben kevesebb energiát lehet kinyerni, ezért a hőenergia biztosításához több villamos energia hozzáadása szükséges, tehát hidegebb időben romlik a COP érték, és csökken a hőszivattyú teljesítménye.

Ugyanakkor minél hidegebb lesz a külső hőmérséklet, az épület hőigénye egyre nő, és egyre magasabb hőmérsékletű fűtővíz előállítása szükséges. A beépített levegő-víz hőszivattyú teljesítmény –15 °C külső hőmérséklet mellett 11 kW, ugyanakkor az épület fűtési hőszükséglete ekkor 12 kW.

Mindezt bizonyítja, hogy a lakástulajdonos manapság 12 kW teljesítményű villamos kazánnal fűt, ami –15 °C külső hőmérséklet esetén is meleget biztosít a házában. A forgalmazó által eladott hőszivattyú egy 9 kW-os villamos fűtőpatront is tartalmaz, ami csak nagy hidegben kapcsolódik be a fűtéshez.

A villamos fűtőpatron adott esetben automatikusan bekapcsol, de az hasonlóan, mint a villamos kazán 1 kW villamos energiából 1 kW hőenergiát állít elő, tehát annak nincs jósági hatásfoka. Tehát a primitív hőszivattyú még lehetne működőképes, azonban egy ilyen berendezést tudni kell összekapcsolni a fűtési rendszerrel, amihez a kellő műszaki ismeret és gyakorlati tapasztalat megléte elengedhetetlen.

Nem megy el a hő

Adott volt tehát egy 18 kW-os hőszivattyú, amely, ha bekapcsol, ezt a teljesítményt az adott körülmények között leadja. Ennek megfelelően ezt a teljesítményt fel is kell vennie a rendszernek. Erről egy bivalens, két csőkígyóval rendelkező tároló gondoskodik. Erre azonban már egy napkollektoros rendszer is dolgozik. A tulajdonos és laikus „ezermester” kivitelező nem tudta, hogy a hőszivattyú felől a bivalens tároló két csőkígyóját sorba vagy párhuzamosan kösse-e. Mint kiderült, csak a tartály felső hőcserélőjébe kellett volna kötni a hőszivattyút, mert az alsóban van a napkollektor. Azonban teljesen meggondolatlanul, elképzelés nélkül történt meg a bekötés. A 18 kW leadott teljesítményt tehát a rendszernek fel kellene vennie. A kivitelező tulajdonos beépített egy 500 literes puffertartályt, aminek csőkígyós hőcserélője kb. az 1/5 részét, azaz 3,6 kW-ot képes felvenni. Ennek következtében a rendszerben keringő víz nem képes lehűlni. A hőszivattyú automatikája azt érzékeli, hogy nincs hőelvétel, és kikapcsolja a berendezést. Az ilyen bakik elkerülése érdekében van szükség mérnöki számításokra, mekkora pufferkapacitásra, mekkora hőcserélőre van szükség, mekkora legyen a hőleadó felület stb. Ez volt a rendszer legalapvetőbb hibája. A másik pedig, hogy tágulási tartály sem volt a rendszeren, akár nagyobb baj is keletkezhetett volna ennek következtében! De a beépített keringtetőszivattyú is csak a hőszivattyú ellenállását volt képes legyőzni, a hálózat ellenállásához már kevés volt.

Beüzemelés vagy bekapcsolás?

Az üzembe helyezéshez ki kellett hívni egy hőszivattyús szakszervizt. Az üzembe helyező több oldalon sorolta a hibákat, amelyek mind igaznak bizonyultak. Mint írja, a hőszivattyú elhelyezése nem megfelelő (40 cm magas állvány kell), amit a későbbiek folyamán megoldottak. A csőhossz nem ideális, 15 m felett 6/4”-al kellett volna végig szerelni, a keringtetőszivattyú ebben az összeállításban nem elegendő teljesítményű. A beüzemelő megállapította továbbá, hogy nincs áramláskapcsoló! A szervizlap végére odaírta, hogy az üzembe helyezést nem javasolja. Ennek ellenére be lett üzemelve a rendszer, úgy, hogy nem volt a rendszerben áramláskapcsoló.

A szervizes szakembernek a szakértő nekiszegezte a kérdést, ha ennyi hibát talált, miért üzemelte be mégis a készüléket? Állítása szerint ő nem beüzemelte, csupán bekapcsolta a hőszivattyút, a lakók unszolására. Mint kiderült, a bekapcsolásért a szervizes elkérte a beüzemelés díját, amit azért nem tartott hivatalosnak, mert nem adott róla számlát. Ez azonban egy másik aggályt vet fel, de ezzel most nem foglalkozunk. Mondhatta volna azt a szervizes, hogy 150 km-re kiszáll a telephelyétől, átnézi a rendszert, elkéri a pénzt, és nem üzemeli be a készüléket a hibás kapcsolás miatt. Ezt megtehette volna, de a bekapcsolást nem tehette volna meg semmilyen körülmények között sem.

Mi az a m × c × ΔT?

 A hőszivattyú elhelyezése sem volt megfelelő, mert a talajszintre telepítette a tulajdonos. A leolvasztások során lecsöpögő víz nem képes elszivárogni, feljegesedik, és a teljes berendezést maga alá temeti, ha nincs kiemelve.

Utólag ezt már megjavították. A vízvezetéscsövek átmérője sem volt megfelelő. A gyártó leírja, hogy óránként 5 köbméter térfogatáram kell a hőszivattyú működéséhez. Ha ennél nagyobb a tömegáram, akkor viszont a gyártó képviselete szerint tönkremegy a hőcserélő. Ez azért furcsa állítás, mert elviekben egy lemezes hőcserélőnek magasabb térfogatáram hatására sem szabadna tönkremenni. Nem úgy az „olcsósított” készülékek esetén. A csőköteges hőcserélőknél esetleg az áramló folyadék ledörzsölheti a gyenge felületvédelmet. A gép teljesítménye adott, valamint a gyártó megszabja az előremenő és visszatérő közötti ΔT=5  ̊C hőmérsékletkülönbséget. Ez a három adat egymástól függő, összetartozó érték, az ismert Q = m × c × ΔT összefüggés alapján. De nem jönnek ki a számok, mert c állandó mellett nem megfelelőek az adatok. A gyártó európai képviselete is megerősítette, hogy a működéshez márpedig ezekre az adatokra van szükség, ellenkező esetben nincs garancia. Ebből az következik, hogy fizikai képtelenség ennek a készüléknek bármilyen garanciális feltételnek megfelelnie. A gyártó képviselője azonban szolgálatkészen egy új szivattyú beszerelésében látta a megoldást, amely a beépített csőátmérő mellett is talán képes lesz teljesíteni a hozamot. Sikerült azonban megtalálni a szivattyú jelleggörbéjét, és mivel a rendszer ellenállása igen nagy, a fennmaradó emelőmagasság nem éri el az 1 m.v.o-t.

A szerelés külalakja is hagy maga mögött kívánni valót. Nem párhuzamos csővezetékek, rossz felfogatások, elzáró szelepek hiánya, szűrőkosár hozzáférhetetlensége, mind a szakszerűtlenségről árulkodnak. A rendszert a laikus lakó glikollal töltötte fel, a koncentrátum doboza még meg is van a pincében. A hígítást az „ezermester” maga végezte, meg volt adva az arány 1:3, amit házilag kevertek össze. Ezt így nem lehet, a gyártó a megfelelő koncentrátumban, a megfelelő körülmények között kell, hogy bekeverje a koncentrátumot, mert a glikol kikristályosodása újabb problémák forrása lehet a rendszeren. Ebben sokszor a szakember kivitelezők is hibáznak!

Rá kell tölteni!

A nagy távolság miatt a forgalmazó személyesen nem követte nyomon az építést, azonban volt a kivitelezés helyének környékén egy „megbízható” embere. Ez a szakember – aki nem igazán szereti a beépített távol-keleti hőszivattyú márkát –, és nem is igen ért rá, az egyik barátját küldte el a helyszínre. A „mester” ránézett a hőszivattyúra, és megállapította a tipikus hibát: kicsi a nyomás a hőszivattyúban gázoldalon. És rátöltött! Azt tudni kell, hogy blendről, keverékről, nem egykomponensű gázról van szó, amire nem szabad csak úgy rátölteni, mert a különböző alkotóelemekből nem lehet tudni, hogy mennyi szivárgott ki. A szivárgásvizsgálat után az eredeti gázt le kell fejteni, és az új, ugyanolyan komponensű gázt be kell tölteni. Újabb szivárgásvizsgálatot és nyomáspróbát kell tartani a töltés után, és akkor lesz megfelelő a készülék. A rátöltés hatására sem indult el a hőszivattyú, mert a probléma nem gázoldalon volt, hanem a vízoldalon.

A kivitelezés során elkövetett szakmai hibák sorozata vezetett odáig, hogy a hőszivattyú a mai napig nem működik. Annak a kereskedőnek is nagy a felelőssége, aki leendő vásárlóit arra bíztatja, hogy szereljenek házilag, egyénileg is meg tudnak oldani szakmai problémákat. Egy üzembe helyező szakembernek pedig még bekapcsolnia sem szabad a szemmel láthatólag hanyagul kivitelezett rendszerre a készüléket. Az újabb tanulságos történetünk megint azt bizonyítja, hogy az olcsóbb hosszú távon drágább lesz.